5. Fejezet - Sokk

Cím: Kiss me my Kookie!
Műfaj: Yaoi (fiú x fiú szerelem), AU (alternatív univezum), nem mint banda, OOC, Humor, Romantika, Fluff, Slash, Bromance
Páros: TaeKook, (Taehyung x Jungkook)
Besorolás: (+12)
Figyelmeztetések: Trágár beszéd
Író: Rossy
Tartalom: Kim Taehyung egy jólelkű, szorgalmas fiatal fiú, aki bekerülve a gimnázium bugyraiba, a sok rossz és jó között, megtalálja a legcsodálatosabb dolgot, amit életében csak kaphatott. Egy Jeon Jungkook nevű kicsit fiatalabb fiú lesz a legelső padtársa, de Taehyung sokkal, de sokkal többet lát benne, mint bárki hinné. Teljesen odáig lesz érte, és ha tehetné, bármit megadna neki, amit csak tud. Két év alatt Jungkook a legjobb barát jelzővel ruházta fel a másikat, hisz még soha nem gondolta, hogy ennél lehetne egyáltalán többről szó, de idővel rájön, hogy Taehyung nem csak felnéz rá, mint barátra, hanem egyenesen, talán kicsit másképp, de szereti.  
Hozzáfűzés: Na haladgatunk már... :D Jó szórakozást kívánok!

  Taehyung

  Vágytam, hogy ne legyen másképp. Vágytam, hogy észhez térjél. Hogy te az alfa s az omega legyél, számomra a kezdet s a vég. Hogy veled keljen fel a Nap s a Hold, életet lehelve belém. Égi lakó vagy számomra, de mégis oly távoli, mint még soha. Nem voltál se Hérosz, se Árész, a kettő közé estél. Ne dőlj be Lüsszának s a hamis csillagoknak az égen, hiszen mikor rájössz, már késő lesz régen. Tébolyulttá tesz mérgezett tüskéje s csak később jössz rá valótlan galambjára. A lelkét más palástolja, a mérgezett esszencia, melybe te elvakulva nyúltál s hagytad, hogy magával rántva behúzzon a végtelen körforgásba. Feketeség és pompa, ezt szeretted volna? Tessék, megkaptad, s mellette ezer csillag hullott alá az akaratodnak, még ha te nem is tudsz róla.

  Nagyokat fújtatva indultam meg az utamra, miután lerendeztem Jimint is. Kénytelen voltam szerencsétlen Hoseok számát megadni neki, mert ha nem tettem volna, biztosan kibaszott volna velem. Jóban vagyunk, de ő Jimin. Nem fog kedveskedni, ha akar valamit, azt megszerzi. Remélem mindenesetre, hogy nem fog haragudni a másik, amiért kiadtam a telefonszámát.
A nap hátralévő részében másra sem tudtam gondolni, csak Jungkookra, és Hoseok tanácsaira, amiket az elmondása szerint még adni fog nekem. Annyira sajnáltam, hogy egy ilyen miatt hívott el tőle Jimin, pedig már tényleg kezdtem azt hinni, hogy megnyugodhatok. Talán igaza van és el kellene mondanom az érzéseimet, amíg tudom. Mit számít az, hogy napok óta pár szót váltunk csak... egyszerűen annyira hiányzik, hogy mar belülről, hogy lássam. De amíg ez a szőke szajha vele van, nem fogok egy szót se mondani. Valahogy be kell kerítenem Kookot. Ha az a lány is olyan dolgokat tud meg, ami nem lenne szerencsés számomra, akkor ott annyi. Nem bízom a matt, erős vörösen rúzsos egyénekben.

Csak teltek a napok. Pénteken a büfé mellett ülve, a padsoron töprengtem egyedül, de most valahogy nem tudott annyira lekötni az emberek áramlása. Az üdítő javában kifogyott a fémes dobozból, amivel játszadoztam a kezemben, így csak tengődtem. Már vége volt a tanításnak, és magam sem tudtam, hogy mire várok éppen. Megváltásra. Persze, lószart. Legalább Jungkook, vagy Hoseok jöhetne...

De senki nem jött egy fél óra múlva sem. Persze, mégis ki az a barom, aki pénteken tovább marad a semmiért a suliba? Ja, csak én. Remek.

Egy mélyet sóhajtva elégeltem meg az egyhelyben való semmittevésemet, így felkelve, lassan a kuka mellé somfordáltam, hogy kidobhassam az italos dobozom. Felhúztam a dzsekimet, majd a zsebeimbe bújtattam a kezeimet, hogy elindulhassak a kijárat felé, előre felkészülve a hidegre. Amint intettem a portásnak köszönésképpen, kivágódtam az ajtón, hogy a frissítően ható hideg levegőbe vessem magamat hazafele menet. Nem laktam túl messze, így gyalog is csak tíz perc volt az út. Kiérve az iskola kerítése elé, csak pislogtam a dermesztő időbe, majd sóhajtottam egy mélyet. Az út másik oldalán van a buszmegálló, ahol le és fel szokott szállni Jungkook.
Legtöbbször itt vártam reggelente, de most már észre sem veszi, ha nem megyek ki elé. Teljesen megmérgezi a mellkasomat, mi a franc...

A telefonomért nyúltam, hátha megnyugvást ad számomra egy kicsit, vagy csak éppen hogy, de eltereli a figyelmemet. Olyan furcsa, hogy nem szoktam facebook-ozni, most viszont ahogy felmentem, egyszerre volt vagy tíz üzenetem, negyvenhárom értesítésem, és kilenc ismerősnek jelölésem. Mi a fene, ez miért ennyire népszerű? És ez meg ki?

Elkezdtem az emberek között nézelődni, akik bejelöltek, de a sálam alatt elmosolyodtam. Jung Hoseok is bejelölt. De azonnal elfintorodtam, amikor megláttam, hogy Yoo Soomin is. Hevesen nyomtam a felkérés törlésére. Csak vicceltem, visszafogtam magamat, előbb megakartam nézni valamit, ami szúrta az oldalamat. Jungkookkal van a profilképén... ez a lány tényleg undorító. Ahh, nyugalom Taehyung, csak féltékeny vagy. Lányokat nem lehet bántani, még ha egy szajha is.

Egy pillanat alatt majdnem elejtettem a telefonomat, mikor csörögni kezdett a kezembe.

- Aish!! – ugrottam meg. – Jézus... Hello? – Felvettem a telefont, de egy pillanat alatt majdnem kifeküdtem volna azért, hogy ne ejtsem le azt.

- Szia, én vagyok, Hoseok. Valami baj van? – szólt aggódó hangon.

- Nem, csak megijesztettél – sétáltam tovább. -, éppen a facebookomat néztem és elgondolkodtam, hogy az emberek, hogyan unatkozhatnak ennyire. – Csak belenevetett a vonalba, de nem igazán tűnt olyannak, mint aki komolyan veszi, amit éppen mondtam. Pedig tényleg kezdtem így érezni. Mi értelme virtuálisan ilyen szinten tartani a kapcsolatot, ha a valóságban még jobban tojnak a fejedre? Erős kifejezés, de így éreztem.

- Szóval unatkoznak. Lehet, hogy te is annyira unatkoztál akkor, hogy felnézz rá – kuncogott. Csak megforgattam a szemeimet befordulva az utcámba, ahol a panellakásunkat is már tisztán láttam.
- Nem számít. Hoseok, te ráérsz ma? – kérdeztem. – Mert, ha igen, akkor átjöhetnél hozzám – Adtam a tudtára gondolataimat, mert miért ne jöhetne? Amúgy is, még nem fejeztük be a beszélgetésünket, és én is reméltem, hogy nem tervezett mára már semmi különösebbet, így át tud jönni. Kitudja, lehet ellenénk.
- Tényleg átmenjek? Mert van kedvem – kuncogott a telefonba. -, de nem zavarok?
- Na jó, elég lesz a formalitásból, ember. Leírom a címemet és gyere át hatra. - Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, persze csak poénból, de tényleg untam, hogy ennyire tisztelettudóan viselkedik. Tudom én, hogy belül ő se szent.
- Woah, jól van Taetae, akkor készítsd a seggedet, mert behatolok – nevetett, mire ledermedtem. -, mármint az ajtótokon.
- Biztos átakarlak én hívni? - húztam fel az egyik szemöldökömet. Még jobban kuncogott, mire valami szokatlan érzetem támadt. Egyre erősebben hallottam a hangját, mikor valaki rácsapott a hátamra. Megugrottam hirtelen.
- Fasznak kell ijesztgetni, mi bajod van?! - kiabáltam, de azonnal meghökkenve vettem észre, hogy Hoseok az, és a telefonját az egyik kezében tartva, felemelt kezekkel nevetett rajtam. Szóval csak beszopatott és végig mögöttem volt?
- Nem hagyhattam ki. Jézus, láttad volna magadat... Mindig a hajadat simogatod, amikor telefonálsz? - bele boxoltam a karjába kicsit sem finomkodva. Infarktust hoz rám!
- Kapd be - fújtam ki a levegőt, majd megforgattam a szemeimet. Gondoltam, hogy ilyesfajta ember lehet. Olyan vérbeli köcsög, mint én. Hehe, jóban leszünk! De, ha gecibb, mint én, esküszöm, hogy bokán rúgom.
- Ahh, még haza kell mennem a cuccaimért.
- Amúgy, miért vagy még itt? Már régen vége a tanításnak.
- Volt még pár elintéznivalóm a papírjaimat illetően, de már minden sima. Hát te? - kérdezte, mire felé fordultam.
- Nem volt jobb dolgom. Igazából... téged vártalak, hogy beszéljünk - válaszoltam komolyabbra véve a hangsúlyt.
- Tényleg, Jungkook. Végül sikerült vele beszélned? - Kérdezte, mire felhúztam az egyik szemöldökömet bizonytalan mosollyal.
- Szerinted itt lennék még, ha beszéltem volna vele? Egésznap nem is keresett, nagyon jól el van ő Soominnel. - Kicsit sem volt felemelő, de ez van.
Csak hümmögve elgondolkodott, miközben megálltunk mind a ketten a házam előtt.
- Figyelj, nem lehetne, hogy korábban jöjjek? Összeszedem a cuccaimat, és kitalálunk valamit, rendben? - küldött felém egy bátorító mosolyt. Én viszont csak egy szájhúzással nyugtáztam. Tényleg teljesen felbasz a féltékenység, de magamnak legalább már betudom vallani.
- Akkor siess, rendet teszek – mondtam, majd finoman megpaskolta az arcomat.
- Sietek. - Majd a táskájára kapva ujjait, elindult az ellenkező irányba.

Jungkook

  Olyan jól érzem magamat. Ilyen béke nagyon régen nem volt az életemben, mint mostanában. Soominnek holnap lesz a születésnapja és megkért, hogy segítsek neki berendezni a házukat. Kipakolni, meg ilyenek… Igazából, nagyon meglepődtem, amikor áthívott, mert gyakorlatilag egy modernkori villában élt. A kert szép nagy volt, a ház is kívülről gyönyörűen festett. Rengeteg növény és virág lelt otthonra a kertjében, gabion kerítéssel, medencével, egy autóbeállóval egyenesen a garázsba vezetve be. Volt egy pavilon is elhelyezve a ház mellett és nem mondom, eléggé ízléses volt. Gyönyörű otthona volt, ami miatt kicsit talán irigykedtem, mégis felpezsdítően hatott, hogy meghívott. Mikor beinvitált a bejáratnál, még hihetetlenebb volt a látvány. Óriási tér, márványozott oszlopsorok pihentek a bejáratok, ajtók oldalain. A főbejárattal egyenesen szembe vele pedig két hatalmas spirál lépcső tükrözte egymást az emeletre vezetve az lábakat. Mögötte egy rózsaablak volt elterülve a bézs színű falon, melynek színei tökéletesen keveredtek egymással.
- Gyorsan leteszem a táskáinkat, utána körbe vezetlek – Mosolygott rám nézve, majd a táskámért nyúlt, hogy lehúzza rólam. Megmelengeti a szívemet ez a fajta kedvesség... egy ilyen lány, mint ő, ritka kincs. Olyan szépséges és barátságos... rettenetesen boldoggá tesz és kezdem azt érezni, hogyha mással bánna így, akkor jogosan sértődnék meg. Lassan kezdem felfogni, hogy több érzést táplálok iránti, mint hittem. Bár... az első találkozásunkra visszagondolva, nagyon bénán jött össze, de már csak vicces így visszagondolni az egészre.
- Köszönöm. Ne menjek én is? - nézelődtem. - Olyan... szép és nagy a házatok. Mióta éltek ti itt? - kérdeztem a kabátomat is levéve.
- Jaj, ne piríts. Olyan két éve körülbelül - kuncogott.
- Két éve? Két év alatt ti ezt felépítettétek? - érdeklődtem. Nem is élnek itt olyan régóta, ez lenyűgöző...
- Igen, eléggé... jók a lehetőségeink. Sokat költöztünk az évek alatt, de örülök, hogy eddig itt tudtam maradni a leghosszabb ideig. Nem tervezek még egy költözést, mert abba belerokkannék - fújta ki a levegőt, majd elindultunk a lépcsőn, ő elől, én meg utána. Szóval sokat költöztek. Tényleg megviselhette, ahogy látom.
- Biztos vagyok benne, hogy most már itt fogtok maradni. Én semmiért nem mennék el ebből a házból - nevettem. -, a szüleid miért költöznek ennyit? - Nem válaszolt azonnal, talán hezitált egy pillanatig, majd hátrafordult, mire a homlokom közepére vezettem a szemöldökeimet.
- A bátyám miatt - sóhajtott egy mélyet. Talán... bánatos? -, de megbocsátasz nekem, ha erről nem szeretnék még beszélni?
- Ne haragudj. Nem szerettelek volna megsérteni. - Nem gondoltam volna, hogy érzékenyponton fogom eltalálni. Hiszen tényleg csak érdeklődtem.
- Nem, én nem haragszom, de... ez hosszú történet. Majd elmesélem neked - küldött egy szelíd mosoly az irányomba, majd csak némán a szobájába indultunk tovább. Hosszú folyosó vezetett a legutolsó szobába, mely a végén volt megtalálható. Mikor benyitott, én az ajtóban megálltam. Most tényleg befogok menni egy lány szobájába? Úgy, hogy még a szülei sem tudnak róla, hogy itt vagyok. Apropó, szülők!
- A családod hol van? - kérdeztem, miközben lepakolta a dolgait az ablaka alá. Fehér szőrös szőnyeg terült el az egész fapadlón. A küszöb mellett lehetett látni csak egy kis résen, hogy fából van.
- A szüleim dolgoznak, a bátyám a szobájába, mint mindig - leült az ágy mellé, majd mély levegőt vett és folytatta. -, Jungkook, kérlek gyere be. Nem vagyok mérges, de nem tudhattad, hogy itt mi folyik. - Erősen elgondolkodtam, hogy bemenjek-e, de a vérem valahogy nem hagyott nyugodni. Úgy pezsgett, nem voltam még lánynál, pláne nem egyedül - ha a bátyát nem vesszük bele, akit még nem is láttam. Mi van, ha idejön és megkérdezi, hogy ki vagyok? Nem tudhatom, hogy milyen szerzet… Sóhajtottam, majd megadtam magamat és besétáltam hozzá. Valamiért egyre izgatottabb lettem a gondolattól, hogy csak mi vagyunk a szobában.
- Szóval, miben is tudok segíteni neked? - leültem az ágy végébe, tőle egy kicsit távolabb, mire felállt és a szekrényhez lépett. Kinyitotta az ajtót és egy hatalmas dobozt vett ki belőle, majd lerakta mellém az ágyra. - Ez mi?
- Ebben van pár... - kihajtotta a tetejét, majd mikor az ujjával jelzett, hogy menjek közelebb, megtettem s bele is pillantottam kapva az alkalmon. - Kedvcsináló.
- Alkohol? - Azért ezt nem gondoltam volna. Megmosolyogtam, hát milyen buja már ez a lány. Nem, nem vagyok nagy ivós, nem is ittam még úgy igazán, talán csak egy-egy pohárral szórakozásból, vagy dacból, viszont itt rengeteg féle alkohol volt. - Nem lesz ez kicsit durva?
- Ugyan... lesznek vagy negyvenen, kevés is – kuncogott. -, de én nem fogok inni, mert nem az én területem. - Erre el kellett, hogy mosolyodjak. Gondol másokra és csak azért vesz ilyen drága italokat. Biztosan nagyon szeretné, hogy egy jó bulija legyen holnap. Én mindenképpen segíteni fogok neki ebben.
- Persze-persze, kis ártatlan. Aha, el is hiszem –legyintettem egyet, s húztam az agyát. Tényleg rettenetesen aranyos. A vörös ajkai pedig lenyűgöznek. És az, hogy igazi színárnyalatú…
Ahogyan előttem áll és felhúzott szemöldökökkel néz, megtudnám zabálni helyben.
- Tényleg nem iszok, Jungkook – fonta a mellkasa előtt össze a karjait. -, netán azt hiszed, hogy viccelek? - Kérdezte olyan komoly arccal, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Olyan kis aranyos, amikor komolykodik, utána meg azonnal feloldódik, amíg kivárja a pillanatot.
- Hmm, nem is tudom. Ha már megvetted, biztosan inni fogsz.
- De nem fogok! - csapott a vállamra nem túl erősen. Ohh, szóval ilyet játszunk?
- De fogsz, és előre látom, hogy hogyan kell majd a vödröt tartani alád, hogy ne a szép szőnyegedet piszkold be a gyomrod tartalmával. - Direkt idegesítettem, mert kíváncsi voltam, hogy mikor engedi el magát, és nevetve mondja, hogy igazam van.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ez vért kíván, Jungkookie.
- Mi? - De nem tudtam komolyan venni a mondandóját, annyira jól szórakoztam, hogy fel sem tudtam fogni, mikor elkezdett csikizni. Jaj, csak ezt ne!
- Most véged - elkapott és lenyomott. De persze hagytam neki, mert nem terveztem megütni, se megrúgni, - ami elég nehéz volt - hiszen csak csiklandozott, de annyira megadtam magamat, hogy csak a nevetésünk hallatszott. Én már szinte sípoltam, hogy engedjen el, mire az oldalamat találta be, hogy megkínozzon.
- Soomin, engedj! - könnyesedő szemekkel fújtattam, majd megfogtam a csuklóit, mikor már teljesen a hasamon ülve nevetett. – Elég lesz! - Ziláltan szuszogtam levegőért kapkodva. Kikészít és azzal meg pláne, ahogyan!
- Soha! - nevetett s éppen felültem volna, de olyan gyorsan kapott le, hogy egy pillanatig sem tudtam felfogni, hogy most mi történik. A kezeim szorításán lassan engedtem, így csuklói is szabadon tapinthatták a mellkasomat. Olyan... édesen bizsergetőek... az ajkai....

Taehyung

  Kirázott a hideg egy pillanatra s körbe kellett néznem hirtelen. Valami paranoiás érzéseim támadt. Mintha elfelejtettem volna bekapcsolni a fűtést. Hmm... lehet ez a gond itt.
Mivel anyáék valami vendégségben vannak, addig mázlisnak érzem magamat, hogy nem maradok egyedül éjszakára. Hoseok is viszonylag hamar jött át, így nem kellett egyedül unatkoznom. Most már ketten unatkozhattunk!
- Ez a szobád? - kérdezte egy kaján vigyorral a száján, majd rám nézett folyamatosan, utána vissza a szekrényemre és a polcaimra, hogy átkutathassa azoknak a tartalmát. - Csak nem pornó? - húzott ki egy dvd-t a fiókomból, mire teljesen lesokkolódtam.
- Adod ide! Ne nyúlkálj már a cuccaim között! - vettem ki a kezéből, majd felfújt fejjel hátráltam, végig rá nézve, majd leguggoltam az ágyam mellé és bedobtam az alá a dvd-t. Sokáig szemeztem vele még a földről, mire megszólalt volna, de közbe vágtam. - Köcsög. - De bizonyára ő nagyon jól szórakozott, mert végig próbálta visszatartani a hangját, mikor én már biztosan fülig éghettem. Hogy találja meg azonnal azokat a dolgokat, amik érzékenyen érintenek!?
- Ne nevettess – intett le, majd könnyedén visszafordult, és tovább kutlászott. -, na mi van még itt...
- Hoseok, nem ezért hívtalak át! A mocskos magánéletemet ráérsz később is felfedezni, mikor már tényleg leszünk annyira jóban, hogy ne tudj levakarni magadról. Álljál le, de gyorsan.
- Van kajád? - Mint aki meg se hall engem, mi a fene... tényleg lehetne a testvérem.
- Hmm... nem igazán tudom, hogy van-e valami ehető. Főzni nem tudok, szóval... menj be a konyhába, mit bánom én. Csak vigyázz, mert az ajtóba könnyen felakadsz.
- Mi? Hogy akadnék már fel? – kérdezte mosolyogva.
- Sokszor betud akadni a felsőd, mert az ajtó annyira ki van nyílva, hogy a kilincsbe simán… Áh, inkább kinyitom neked jobban. – Fogtam meg a fejemet, majd elindultam, ő pedig készségesen követett a konyhába, mikor kinyitottam jobban az ajtót. Simán visszalökődik ez a szar, itt minden defektes.
Az asztalnál ült már, s letettem elé egy tálat, ami megvolt szedve elég rendesen. A szórólapokat nézegette, amíg én eszközökért mentem.
- Remélem szereted a chilis babot – tettem mellé a kanalat, majd mentem a pulthoz az én adagomért is.
- Nem ettem még – fújta az előbb melegített ételt, mire nagy szemekkel vizslattam, immáron mellé ülve.
- Nem-e? Nekem ez a kedvencem. Ideje már vacsizni… - vettem be a számba jóízűen az első falatot. Hmmm, olyan jó illata van, mint Jungkooknak. Kaja.
- Nem igazán szoktam megkóstolni az étterembe, amikor elkészítem – kapta be az első falatot szintén.
- Étterem? – kérdeztem hátradőlve a támlának, majd a tenyerembe vettem a mélytányért, s úgy kanalaztam tovább.
- Hát, ja. Diákmunka, szoktam segíteni a szakácsnak a sarki étterembe. – Nem is gondoltam volna, hogy dolgozik, pláne nem, hogy étterembe.
- Tényleg? De hát az tök jó. És milyen az étterem? – kérdeztem.
- Egész jó, szeretek ott lenni, mert kedvesen bánnak velem a munkatársak, bár… egyet sajnálok.
- Mit?
- Hogy nincs semmi édesség… - nyüszített fel egyet. – Pedig annyira jól esne néha valami süti, vagy torta…
- Oh! – csillantak fel a szemeim. Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen dolog miatt lelkesedek be. A hűtőhöz iparkodtam, majd kivettem onnan egy becsomagolt tálcát, mintha csak erre a pillanatra várt volna az.
- Az mi? – kérdezte két rágás között.
- Hehe – letettem az asztalra, s elkezdtem kicsomagolni. –, anya szokott hozni néha a cukrászdánkból valami édeset. Nekem csak ritkán áll már rá a szám, de ha te szeretnél enni, itt van – mutattam rá a tálca tartalmára, mire majdnem kifolyt a nyála.
- Baszd meg, komolyan cukrászdátok van? – erre elmosolyodtam.
- Meglepődtél? – ültem le a székemre, ismét behúzva magammal együtt.
- Ezen jobban, minthogy pornót tartogatsz a szobádban – tette le a tányérját, majd a csomagolás közé nyúlt, hogy kivegyen egy számára tetszőleges édességet.
- Nahát, vannak még csodák… - forgattam meg a szemeimet mosolyogva. – Úgy eszed azt a sütit, mint Jungkook szokta.
- Mert? – beletömte a fél ételt a szájába, majd úgy nézett ki ezzel az ábrázattal, mint egy hörcsög. A kis pofazacskói csak úgy kerekedtek. 
- Szereti tömni a fejét – feltámaszkodtam az asztalra. -, csak sajnos én már egy ideje nem, hogy enni nem láttam, a feje is valahogy kezd feledésbe merülni. – Túloztam. Nem tudnám az édes kis nyuszkófejét elfelejteni.
- Ő messze lakik tőled? – kérdezte, megtörögetve a pólójában a kezét, mire ráragadt a hab a ruhaanyagra.
- Hmm… talán tíz percre se.
- Hát akkor meg miért nem mész el hozzá? Vagy hívod át? – Ezek eszembe sem jutottak. És nem volt véletlen, hogy miért. A csaj miatt lemondta volna, tudom, mert egyszer próbálkoztam.
- Felesleges, lemondja, mint a többit. – Legyintettem, hiszen ez így volt…
- Ahh, na figyelj Tae… - nyomta be az utolsó falatot, s én pedig kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. – Először is; szomjas vagyok. Másodszor; bukó is. Harmadszor; csak vicceltem. De komolyan, hozz inni, kérlek. Még komolyabban, ha elmondanád neki vagy elmondtad volna neki, hogy odáig vagy érte, biztosan megértené. Nem hülye gyerek, csak te vagy túl félénk.
- És szerinted meghallgatna? Amikor az a csaj teljesen körbelengi? Néztél már rá arra a libára? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire sóhajtott egyet.
- Nem igazán szerettem volna ezt elmondani, mert azonnal meglenne a véleményed, ami… szerintem már így is megvan, de hidd el, Jungkook nem lenne vele, ha látná, hogy te tényleg szereted. Már pedig, süt rólad, hogy szereted, igaz?
- Miről beszélsz?
- Soomin rám akart mászni tegnap a próba után. De…
- Úgy tudtam! – pattantam fel bosszúsan. – Ezt mi a faszért nem mondtad hamarabb!? - Nem lepődtem meg, de mégis, mi a franc? Úgy süt róla, hogy nem is kis cuki-muki, meg tudja a tököm, csak egy kis szajha, aki kihasználja Jungkookot.
- Nyugodj meg, pont ezért nem szerettem volna elmondani! Tegnap megbotlott, amikor szembejött velem az udvaron, és a vállaimba kapaszkodott. Mikor megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, akkor adott egy puszit az arcomra, és mondta, hogy megadja a telefonszámát, meg hogy… milyen finom kis – köhintett egyet. -, popsim van… megfogná, vagy mi. - Elborzadva hallgattam. Picsa. Én annyira tudtam. Engem simogatni kezdett, amikor csak ketten voltunk a folyosón. Hamarabb ki kell ragadnom Jungkookot a karjaiból, mert kitudja, hogy mekkora sérelmet fog okozni neki, ha ez kiderül. Nem kalandozhatnak ezek ketten együtt, Jungkook még szűz! Vagyis… gondolom én. Mellesleg nem szeretném elképzelni, ahogyan jön és kisírja a bánatát nekem. Olyan ártatlan és… kihasználható. Előbb kell felvilágosítani, mielőtt bebukja az egész dolgot és koppan, mint a hét szentség.
- Szólni kell Jungkooknak.
- Attól tartok az nem lesz könnyű – vakargatta meg a fejét, majd felállt, hogy elvigye a tányérját a mosogatónkba. -, nem fog hinni nekem. Ha ketten mondjuk, már csak dacból se.
- Mert? – követtem, s az ajtóban állva vártam, hogy visszainduljunk a szobába.
- Mert a facebook szerint, egy órája kapcsolatba vannak.
- Kapcsolatba?! – fogtam meg a hajamat. – Na jó, nincs semmi pánik. – Kiakadtam. Legszívesebben a házukig futottam volna, hogy megmossam a fejét. Ez így nagyon nem lesz jó, nagyon, nagyon, nagyon nem!
- Én is meglepődtem… holnap lesz a csajszinak a születésnapja, arra elmenjünk? Tuti, hogy ott lesz Jungkook is. Aztán meg, majd elkapod vagy valami, ha úgy adódik.
- Szülinap? A csaj házába? – bólintott. - Még jó, hogy elmegyünk, faszom fog itt ülni!r; bukó is. Hamukó is. Hamarmadszo, csak vicceltemmit fog mondani. - Először rt egyszer próbálkoztam.
- ...an